Eddig 494 GS döntőt játszottak, ha a kezdeti 29 francia bajnokságot (ahol csak franciák indulhattak) nem számítjuk, akkor 465 döntőt.

A hivatalos Grand Slam-ek döntőin mindig is 3 nyert set kellett a győzelemhez (bár a döntőt megelőző fordulókban nem mindig!), a figyelmen kívül hagyott francia bajnokságokban sokáig 2 győztes set is elég volt. Utóbbiakat nem számítva 3 olyan eset volt a 465-ből, amikor 3-nál kevesebb nyert set elég volt a győzelemhez, kétszer a mérkőzés feladása miatt (1911 Wimbledon, 1990 Australian open), egy esetben el sem kezdték a meccset (1931 Wimbledon). Az esetek bő 1/5-dében eljutottak a játékosok az 5-dik set-ig.

Az eddigi döntők megoszlása lejátszott set-ek száma szerint

Ha jól nyomoztam, az 1970-es US Open volt az első olyan Grand Slam, ahol volt tiebreak, de nem mindenhol egyszerre vezették be. Eddig összesen 88 döntőn került sor tiebreak-re, ebből 26 esetben 2 set-ben is volt tiebreak. 3 tiebreak még egyetlen döntőben sem volt! Az US Openen ma  már a döntő set-ben is lehetséges tiebreak, de még nem került sor ilyenre. (Frissítés: a cikk egészét még nem frissítettem, csak annyi most, hogy 2019-től Wimbledonban is lehetséges a döntő set tie break, 12-12 után, ez először a 2019-es férfi döntőben fordult elő, így meg is született az első 3 tie break-es döntő! Eddig egyébként összesen 17 db 4 tie breakes meccs volt minden valaha volt meccset tekintve, 5 tie break még sosem volt. Részletek itt, tie break played menüt kell beállítani.)

A legtöbb pont egy tiebreak-en belül az 1980-as legendás francia döntőn volt, a 4. set-et McEnroe nyerte Borg ellen tiebreakben 18-16-ra.

Az egyes versenyek döntőiben ennyi tiebreak volt eddig: WIMB: 42, US: 30, AUS: 28, RG: 14 (Összesen tehát 114)

6-0, 6-0, 6-0 még soha senkinek sem sikerült döntőben, eddig 16 gém különbség volt a legsimább meccs, 3 ilyen volt:

1881 Wimbledon, William Renshaw-John Hartley 6-0, 6-1, 6-1

1936 Wimbledon, Fred Perry-Gottfried von Cramm 6-1, 6-0, 6-0

1974 US Open, Jimmy Connors-Ken Rosewall 6-1, 6-0, 6-1

A 204-ból 46 olyan döntő volt eddig az Open érában, ahol 18 gém elég volt a győzelemhez. A legtöbb gém, amit győztes valaha szerzett, 38, a 2009-es Wimbledoni döntőn Federer Roddick ellen (5-7, 7-6, 7-6, 3-6, 16-14), ezt megelőzően még kétszer volt hasonlóan magas győztes gémszám (1949-ben és 1927-ben volt egy-egy olyan döntő, amiben 36 győztes gém kellett a győztesnek). Érdekesség, hogy Roddick vesztesként több gémet szerzett (39-et), így összesen 77 gém volt a meccsen, ami GS döntő rekord. Összesen 8-szor fordult elő a 494-ból (ill. a 465-ből 7-szer), hogy a vesztes több gémet nyert, és ebből is csak egyetlen egyszer, hogy 2-vel többet.

Eddig 357 különböző párharc fordult elő GS döntőkön (a korai francia döntők nélkül 335). Ebből összesen 35 (33) olyan volt, ami legalább egyszer meg is ismétlődött. Ezek közül 16 (15) lett döntetlen, és 9-szer (8-szor) fordult elő, hogy végül is annak lett jobb a mérlege, aki az első döntőjüket elvesztette. Az első döntőt megnyertek szemszögéből a legjobb mérleg 5-0, a vesztesek szemszögéből pedig 1-5.

Legtöbbször előforduló döntők (elől mindig annak a neve, aki az első döntőjüket nyerte):

Bill Johnston – Bill Tilden 6-szor (1-5) (1919-1924)

Jean Borotra – René Lacoste 6-szor (2-4) (1924-1929) (a korai francia döntők nélkül csak 5-ször, 1-4)

Roy Emerson – Rod Laver 5-ször (2-3) (1961-1962)

Roy Emerson – Fred Stolle 5-ször (5-0) (1964-1965)

Mats Wilander – Ivan Lendl 5-ször (3-2) (1983-1988)

Pete Sampres – Andre Agassi 5-ször (4-1) (1990-2002)

Rafael Nadal – Roder Federer 9-szer (6-3) (2006-2017)

Rafael Nadal – Novak Djokovic 8-szor (4-4) (2010-2019)

Novak Djokovic – Andy Murray 7-szer (5-2) (2011-2016)

30 olyan eset volt eddig, amikor egy GS döntő párharca a következő GS tornán is ismétlődött, az első ilyen 1924-ben fordult elő. Ha a korai francia versenyeket nem számoljuk, akkor ez a legelső ismétlődés nincs, de egy évvel később ugyanaz a két ember ugyanazon a két versenyen szintén ismételt. Az első olyan, hogy zsinórban 3 azonos összetételű döntőt rendeztek, 1961-62-ben történt (Rod Laver-Roy Emerson közt), majd 1964-65-ben ez megismétlődött (Roy Emerson-Fred Stolle közt). 2011-12-ben pedig zsinórban 4-szer ismétlődött ugyanaz a párharc (Nadal-Djokovic közt), jelenleg ez a rekord.

A legnagyobb időkülönbséggel megismétlődő döntő Sampras és Agassi nevéhez köthető, akik ráadásul ugyanazon a helyszínen ismételtek: 12 év különbséggel, az 1990-es US Open után a 2002-es US openen is egymással döntőztek (közben persze több más döntőjük is volt, a kettő közt 48 GS telt el). A második helyen a Nadal-Federer duó áll, a 2006-os Rolland Garros volt az első, és eleddig a 2017-es AUS open az utolsó GS döntőjük (43 GS telt el a kettő közt). A harmadik helyezett párharcot a múlt század elején találjuk, William Larned és Beals Wright 25 verseny (a korai franciák nélkül 18) (és 7 év) különbséggel, 1901 után 1908-ban ismételt.

A párosításoktól kicsit elvonatkoztatva, érdekes az is, hogy ki tudott legnagyobb időkülönbséggel döntőzni. Agassi 62 GS különbséggel döntőzött újra (1990 Rolland Garros, 2005 US). Ezt magasan veri Ken Rosewall 87 GS különbséggel (1953 AUS, 1974 US); és Max Decugis 70 GS különbséggel (1902 ill. 1923 Rolland Garros, de ez mindkettő ugye nemhivatalos francia verseny), de időben közel azonos difivel, hiszen amikor az első döntőjét vívta Decugis, még nem is létezett mind a 4 GS és az 1. vh miatt sok el is maradt . Az aktív játékosok közül Federer a rekorder (ezzel ő a 4. az örökranglistán, illetve a francia korai versenyeket nem számítva a 3.) 58 GS különbséggel (2003 Wimbledon, 2018 AUS).