Korábban már foglalkoztam a legnagyobb különbséget hozó Olimpiai úszódöntőkkel. Most más aspektusból néztem meg, melyek voltak a legnagyobb győzelmek. Arra voltam kíváncsi, hogy egy aranyérmes a soron következő Olimpiákon hogyan szerepelt volna a győztes idejével. Nagyon markáns különbség mutatkozik a nemek között. Íme a legidőtállóbb férfi és női győzelmek:

A sorrend kicsit önkényes. A férfiaknál Szalnyikov a 8-cal későbbi Olimpián a valaha volt legjobban szerepelt volna a 9. helyével, de a legkésőbb Goodell tudott volna a dobogóra állni (az övétől számított 5. Olimpián), ezért őt előbbre tettem. Thorpe-ot és Egerszegit pedig azért tettem első helyre a saját nemükön belül, mert Tokióban esélyük van akár minden eddiginél jobb “képzeletbeli helyezést” elérni a korábbi idejükkel. Thorpe a férfiaknál először akár 20 évvel később is a dobogó tetejére állhatna az idejével, Egerszegi pedig első úszóként akár 7 Olimpiával később is elmondhatja majd, hogy még mindig dobogós lenne…

A 9 legjobb úszás közül 5 gyors, 3 hát és 1 vegyesúszás volt, ebből az sejthető, hogy a mell és a pillangó fejlődik leggyorsabban (erről később még bővebben írok). A távokat tekintve pedig az tekinthető igazi ritkaságnak, ha valaki 50-100 méteren úszik korszakosat. A kilenc legkiugróbb eredményből négy 1980-ban született, az akkori NDK-s női különítmény 3 tagja 24 éven át mindig dobogózott volna… aztán 2008-ban jött a cápadressz, és ezzel hirtelen zárójelbe is tették a korábbi nagy időket, jópár számban ami korábban éremre feljogosító időnek számított, az hirtelen már elődöntőre sem volt jó, mint ahogy pl. Egerszegi űridejét sem közelítette meg senki 2008 előtt, aztán hirtelen többen is. De még a férfiaknál is meglátszik ez a 2008-as törés.

Ha az összes eddigi úszást megvizsgáljuk (nem csak a 9 top úszást), akkor jól kirajzolódik, hogy melyik távokon és úszásnemekben jellemzők a hosszabb ideig élő rekordok. A megszűnt úszószámokkal nem foglalkoztam (ezekben összesen 20 döntőt rendeztek 1896-1920 között, és volt pl. köztük úszás matrózoknak, akadályúszás, búvárúszás, hátváltó, 400 mell, 1 mérföldes úszás, stb.), így összesen 536 dobogót vizsgáltam, ezekből 284 volt férfi, 252 pedig női. Az alábbi táblázatok előbb konkrét versenyszámok, majd úszásnemek és távok szerint mutatják meg, hogy egyáltalán hány olyan eset volt, amikor az adott aranyérem megszerzését követően lezajlott az 1. 2. 3. stb. Olimpia ill. meg is rendezték az adott versenyszámot, így van lehetőség az összehasonlításra. (Pl. vegyük a 4×100 méteres férfi gyorsváltót. A férfiaknál 12-szer került megrendezésre, 1964-től zsinórban 3-szor, majd 1976-ban és 1980-ban kimaradt a műsorból, 1984 óta pedig mind a 9-szer megrendezték. Értelemszerűen az 1972-es és 2016-os eredményeket nem tudjuk összehasonlítani a következővel, ezért ott 10 a lehetséges esetek száma, hasonlóan az 1968, 1972, 2012, 2016-os eredményeket nem hasonlíthatjuk a 2-vel későbbi Olimpián elért eredményekkel.) Színezve pedig azt tüntettem fel, hogy a lehetséges esetekből hányszor lett volna elég egy korábbi győztes eredmény a későbbi Olimpiákon is a dobogóra. Pirossal színeztem az egyedi eseteket, zölddel a gyakoribbakat. Ez alapján jól látszik,hogy a férfiaknál a 16 évvel későbbi Olimpiákon már csak elenyésző számban állhatnának dobogóra a korábbi győztesek (összesen 3 ilyen eset volt), nőknél viszont még 6 Olimpiával később is 5-en dobogóztak volna a korábbi idejükkel. (Megjegyzés: a háborúk miatt elmaradt Olimpiákat simán kihagytam, így pl. az 1936-osra következő Olimpiának az 1948-ast tekintettem. Tekinthettem volna ezt a 3-mal későbbinek is.)

A kiugró eredmények távok szerinti megoszlásánál is látszik a két nem közti eltérés. A nőknél szinte minden távon előfordultak korszakos úszások, a férfiaknál a rövid távokon nem.

Úszásnemek szerinti bontásban jól látszik, hogy a mellúszásban (és talán pillangóban) a legnehezebb “maradandót” alkotni, ill. gyorsúszásban leggyakoribbak a korszakos nagy úszások. Nőknél azért vegyesúszásban is születtek időtálló eredmények.

Még szemléletesebb a kép, ha a arányaiban vizsgáljuk a képzeletbeli későbbi dobogósokat és győzteseket. Itt jobban látszik, hogy bizonyos úszásnemekben más a lecsengése a jó eredmények, rekordok megdöntésének. Mindkét nemnél vannak olyan számok (férfi 100 és 200 pillangó, női 50 gyors), ahol az esetek legalább harmadában címvédés lett volna a korábbi idővel, de 3 Olimpiával később már sosem lett volna elég aranyra a korábbi eredmény, 4-gyel később pedig már dobogóra sem. Most nézem, hogy a 2 nemről nem csináltam összevont táblázatot úszásnemenként, de így is jól látszik, hogy arányaiban a hosszabb gyorsúszószámokban lehet leginkább korszakosat úszni. 200, 400 ill. 1500/800 gyorson tudtak volna legtöbbször és legtovább dobogóra, sőt annak is a tetejére állni az úszók mindkét nemnél. Valószínűleg ez az úszásnem fejlődik legkevésbé, ezt a legnehezebb gyorsítani trükközésekkel (kivéve persze kidelfinezés, cápadressz)…

Távonként összegezve is hasonló a kép: 800 és 1500 méter adja a legjobb lehetőséget az időtálló rekordokra.

És végül úszásnemenként: a férfiaknál egyértelmű a erősorrend: gyors az 1., hát a 2., aztán jön a többi úszásnem. Nőknél A gyors, vegyes és hát kb. azonos szinten van ebből a szempontból, mell az utolsó.

Érdekesség képpen megnéztem azt is, hogy az adott időpontban úszott férfi és női eredmények közt mikor és melyik úszásnemekben volt legkisebb ill. legagyobb a különbség. Ezzel választ keresve arra, hogy amikor valaki nagyot úszott, akkor vajon csak az úszásnemében történt valami úszástechnikai fejlődés (ami így mindkét nemnél javulást eredményezett), vagy valóban olyan korszakos úszás volt, ami a másik nemhez képest is szemmel láthatóan kiugró volt. Főszabályként az látszik, hogy a nőknél aki 5-6 Olimpiára szóló nagy eredményt úszott, az rendre soha máskor nem látható módon megközelítette a férfiakat (az úszásnemében megszokotthoz képest átlag 3%-kal jobban). A férfi korszakos úszásokból sajnos kettő is 1500 méteren született, ami nőknél egész mostanáig nem volt, így nincs viszonyítási alap. A másik két nagy úszás (Thorpe és Naber úszásai) az elmúlt 50 ill. 40 év legobb úszása az aktuális női eredményekhez viszonyítva.

Az Olimpiák egészét tekintve egyébként jellemzően 8-12 % a két nem közti különbség, a hőskorszakban pedig még 15-20%-os különbség sem volt ritka. Vannak olyan számok (pl. 100 mell, 100 pillangó), ahol a női győztesnek még sosem sikerült megközelíteni 8%-on belülre nemhogy a férfi győztest, de a férfi dobogósok átlagát sem, 50 gyorson pedig a 10%-nál kisebb különbség is csak egyszer fordult elő a 2 győztest tekintve. Jellemzően a váltó számokban is 10% feletti a különbség. A versenyszámok többségében legfeljebb 1 alkalommal fordult elő 8%-nál kisebb különbség az aktuális férfi és női bajnok között, néhány kivétel van csak. 4 olyan szám van, ahol 7%-nál kisebb difi is előfordult: 200 háton egyszer (Egerszegi), 400 gyorson és 400 vegyesen többször is (Petra Schneider győzelmekor még az 5%-ot sem érte el a különbség). És meg kell említeni a 10 km-es nyíltvízi úszást is, ahol a szokásos (2008-2012-ben mért) 12-13% különbség helyett 2016-ban csak 4-5% volt a két nem közt a differencia, köszönhetően annak, hogy a lányok a fiúk farvizén utaztak órákon át, ez azt hiszem teljesen egyedi eset. Jól látszik, hogy a nagy úszásokat a saját úszásnemen belül elhelyezve érdemes vizsgálni, pl. az NDK-s nők 1980-as vegyesváltója (az abban részt vevő nők ugye külön-külön korszakos időket úsztak) ugyan “csak” 8.9%-ra közelítette meg az akkori férfi dobogós váltókat, de 50 éves távlatban nézve ez 2,5%-kal jobb, mint a versenyszámra jellemző különbség (persze gondolom az is közrejátszott ebben, hogy az USA nem vett részt a ’80-as versenyen).