A legalább 5 egyéni férfi Grand Slamet nyert teniszezők győzelmei a 29 korai francia versenyt figyelembe véve (31 ilyen versenyző volt eddig)

A legalább 5 egyéni férfi Grand Slamet nyert teniszezők győzelmei a 29 korai francia versenyt figyelmen kívül hagyva (29 ilyen versenyző volt eddig)

A legalább 5 egyéni férfi Grand Slamet nyert teniszezők győzelmei az Open érában (14 ilyen versenyző volt eddig)

Nagyon jól látszik, hogy 2000 után csak 3 kiugró játékos volt eddig, de ők 100 év távlatában is nagyon kiemelkednek, ráadásul nagyjából egyszerre (pár év eltéréssel) értek el a csúcsra. 3 olyan év is volt (2008, 2012 és 2018), amikor mindhárman nyertek GS-t, ebből is látszik, hogy több mint 10 éven át egymás ellenfeleiként tudtak meghatározó játékosok lenni (Federernek Wimbledonban 2 meccslabdája volt ahhoz, hogy 2019-ben is mindhárman nyerjenek címet).

2. A nagy trió leghosszabb “közös” győzelmi szériái (tehát amit hármuk közül valamelyikük nyert): zsinórban 18 GS győzelem (2005-2009), zsinórban 14 GS győzelem (2017-2020) és zsinórban 11 győzelem (2010-2012). 2005 Garrostól 2012 Wimbledonig terjedő időszakban 30 versenyből 29-ben közülük került ki a győztes, és a 30-ból 14-szer mindkét döntőst ők adták. Ez a dominancia példátlan a tenisz történetében, soha máskor nem fordult elő, hogy 30 egymást követő GS tornán összesen 4 győztest avattak. Mint ahogy az sem történt még meg korábban, ami 2005-2020 közt, hogy 61 egymást követő GS tornán mindössze 7 győztes osztozott a címeken. A következő táblázat azt mutatja, hogy az egyes versenyek előtti időszakban hány győztest avattak. Például Federer 2018-as győzelménél a 30-as oszlopban egy 6-os szerepel, ami azt mutatja, hogy azon a versenyen és az azt megelőző 29 GS-en összesen 6 ember nyert trófeát. Ha ugyanazon a versenyen 100 GS-re tekintünk vissza, akkor 26 győztes nevet találunk. Pirossal vannak jelölve az adott GS-számokhoz tartozó legkisebb értékek.

Az ábra azt mutatja, hogy az elmúlt x verseny bajnoki címein hány versenyző osztozott. Tehát pl. 2018 végéig a megelőző 30 versenyen összesen 6 különböző győztes osztozott.

Mikor hány versenyző osztozott a megelőző 60 GS címein

2004 elejétől 2024 végéig 3 nagy versenyen csak egyszer-egyszer fordult elő, hogy hármuk nélkül rendezték a döntőt, a US openen pedig kétszer: a Roland Garroson 2004-ben, Ausztráliában 2005-ben, Wimbledonban 2016-ban, a US Openen 2014-ben és 2019-ben (utóbbi esetben Djokovicot a 4. körben kizárták), vagyis 2005-14 közt zsinórban 38 döntőn ott volt legalább egyikük (sőt 2005-től 2022 tavaszáig közt 67 döntőből 64-en jelen volt egyikük: 23 alkalommal mindkét döntőst ők adták, a többi 41 döntőből 34-et megnyertek a “külsős” ellen).

3. A következő diagramoknál ugyanazt a 3 esetet néztem meg, mint az 1. pontnál (kezdeti francia versenyek figyelembe vétele/francia versenyek elhagyása/Open éra). Az ábrák elég jól mutatják, hogy a sok címet nyert játékosok milyen nagy százalékát megnyerték az összes Grand Slam tornának. Volt több olyan időszak, amikor nem bukkantak fel korszakos játékosok, gondolom ez összefügg a versenyek rendezési elveivel. Amióta Open éra van, azóta nem volt olyan év, amiben nem nyert legalább 1 GS tornát valamelyik hosszabb távon meghatározó játékos (pontosabban a 3. esetben az 1972-es év ilyen, mert ott Rosewall győzelme nem számít). Annyira erős kicsúcsosodás pedig, mint 2006-8-ban, és 2017-19-ben, még sosem volt korábban (zsinórban 3 éven át mindent a meghatározó játékosok nyertek).

Minden GS címet figyelembe véve

A 29 korai francia verseny nélkül

Az Open érában

4. A legtöbb sokszoros győztes kb. 1 évtizedig dominál. A nagy hármas esetében 17-15-15 év telt el az első és utolsó győzelmek közt, de Djokovic még aktív. A rekorder ezen a téren Rosewall, aki 1953-ban és 1972-ben is nyert címet (19 év különbség), de utána e tekintetben a Nagy Hármas következik. Ennél durvább, hogy az első címet követő utolsó duplázás (egy naptári évben 2 cím) a nagy triónál 17-15-14 évet követően következett be, rajtuk kívül csak Laver (9 év) és Connors (8 év) tudott legalább 8 évvel a kezdés után duplázni.

5. A trió dominanciáját jelzi, hogy 2004 elejétől 2023 végéig a 79-ből 65 GS-t ők nyertek, 8 olyan év volt, amikor rajtuk kívül más nem is nyert, és csak 2 olyan év volt, amikor csak 4-ből 2-t nyertek meg (2020-ban 3-ból 2-t nyertek, Wimbledon a covid miatt elmaradt). Itt látható pár idevágó táblázat, amik szerint a 2000-es években Federer dominált (15-6-1 GS cím), 2010-es években Djokié volt a legtöbb cím (15-13-5), Nadal pedig mindkét évtizedben a 2. volt. A 2020-as évek állása: 8-3-0 Djoki javára. Itt egy szerintem nagyon beszédes diagram az utóbbi évek GS címeiről, ebben Federer legelső, 2003-as címe nem szerepel. Látszik, hogy 2024-ben a dominanciának vége szakad.

A évenkénti 4 Grand Slamet kik nyerték meg 2004-től kezdődően

Rajtuk kívül Wawrinkának és Murray-nek 3-3 cím jutott, Alcaraz 4, Sinner 2 címet nyert. 2003 óta senki más nem nyert 1-nél több címet. Az alábbi diagram a győzteseken kívül a döntőbeli ellenfeleket is mutatja:

2003-tól kezdve a GS döntősök listája

A színezett táblázaton vörös-narancs-rózsaszín a nagy trió színezése, Murray és Wawrinka pedig a zöld árnyalatait kapta. Jól látszik, hogy az Ausztrál Openen 9 éven át csak ez az 5 versenyző jutott fináléba, még érdekesebb, hogy 8 éven át mindig Nadal vagy Murray volt a 2., nyerni egyikük sem tudott ez alatt. 2006-tól 2023 nyaráig az 5 nevesített versenyzőn kívül csak a US Opent tudta más megnyerni! Wimbledonban 2003-tól 20 éven át csak 4 versenyző tudott nyerni (8+7+2+2 leosztásban, illetve 1 verseny elmaradt), sőt zsinórban 5-ször (összesen 9-szer) még a másik döntős is közülük került ki. Érdekesség, hogy 2008-12 közt 4 alkalommal is előfordult, hogy egy GS torna elődöntőjébe Nadal, Federer, Djokovic és Murray mindannyian bejutottak! A fentiek az alábbi ábrán diagram formájában is láthatóak:

GS győztesek és döntősök 2003-tól

6. A fenti dominanciából következik, hogy ebben a korszakban nem is nagyon termelődtek ki új bajnokok. Ha azt nézzük, hogy melyik évtized mennyi új bajnokot termelt ki, akkor a 2010-es évek rekord kevés bajnokot adott (Megj.: hivatalosan az évtized 2011-ben indul, de én itt a ’10-es, ’20-as stb. éveket értem alatta!). Szám szerint 3 új bajnokot avattunk, a nagy trión kívül a ’10-es években csak a már említett Murray, Wavrinka és Cilic tudott címet nyerni.

Ezzel szorosan összefügg, hogy a 90-es évekből máig (2024. végén) összesen két férfi egyes GS győztes van, Dominic Thiem (1993) és Daniil Medvedev (1996)…  A nagy trió születési évei: 1981, 1986, 1987. Murray és Wavrinka születése: 1987, 1985, és Del Potro és Cilic aki még aktív győztes, ők 1988-asok. A 2000-es évekből Alcaraz (2003) és Sinner (2001) megjelenése miatt a ’90-es évek szülötteinek nagyon kaparni kell az újabb címekért, mert az idő nem nekik dolgozik.

Az egyes évtizedekben hány új bajnokot avattak, minden GS címet figyelembe véve

Az egyes évtizedekben hány új bajnokot avattak, a 29 korai francia verseny nélkül

Az egyes évtizedekben 1 GS-re hány új bajnok jutott, minden GS címet figyelembe véve

Az egyes évtizedekben 1 GS-re hány új bajnok jutott, a 29 korai francia verseny nélkül

A fenti táblázatok és diagramok azt mutatják, hogy az 1870-es években mindegyik tornán más nyert (igaz abban az évtizedben összesen 3 tornát rendeztek). Az 1930-as és 50-es években volt a legtöbb új bajnok 15 ill. 16 jutott a 40 tornára. Viszont arányaiban a 40-es években több új bajnok termelődött ki, hiszen a háború miatt csak 23 torna volt, de 11 új bajnok. A ’80-as években 39 tornára 9 új bajnok jutott, a 2010-es évtized előtt ez volt a bajnokokban leginkább szegény évtized. (Egy elég jó táblázat van itt a témában, ahol a férfi és női mezőnyt hasonlítják össze. 2020 februárban elmondható, hogy nincs 1988-nál fiatalabb férfi bajnok, míg női van 11. 2010-től a Gs döntősök száma a két nemnél: 15 ill. 34, 2006-tól a bajnokok száma: 7 ill. 25. Nagyon durván eltérnek a női és férfi trendek, pedig korábban a nőknél is voltak néhány játékos által dominánt időszakok. Az elmúlt 3 évben viszont 4 olyan nő is nyert GS-t, aki korábban még 8 közt sem volt. Előtte majdnem 40 év alatt 1 ilyen volt.)

7. További adalék, hogy a trió mindhárom tagja megnyerte valamennyi GS-t pályafutása során legalább egyszer (ezt hívják karrier Grand Slam-nek), sőt Djokovic mindet háromszor, Nadal mindet kétszer (Djokovic 2021-ben egy meccsnyire jutott a klasszikus Grand Slamhez is). Eddig ez 8 férfinak sikerült egyéniben. Közülük kettő a ’30-as években, kettő pedig a ’60-as években robbant be. Rajtuk kívül még Agassinak sikerült a bravúr a ’90-es években, majd a nagy triónak a 2000-es évektől napjainkig: Federer 2003-2009 közt szerezte meg az összes címet, Nadal 2005-2010 között, Djokovic pedig 2008-2016 között. A 4 fajta címhez egyébként legalább 6 bajnoki győzelem társul, Don Budge volt az, aki 1937-38-ban zsinórban nyert 6 címet, ez mai napig rekord. Utána nem is indult több GS versenyen:). Rajta kívül csak Rod Laver csinálta meg a klasszikus GS-t, ami egyazon évben minden cím megnyerését jelenti (Lavernek ez kétszer is sikerült: 1962-ben és 1969-ben). Az alábbi 2 ábra azt mutatja, melyik bajnok hány címig jutott. Minden bajnokot abba az évtizedbe soroltam, amelyikben az első címét nyerte.

Az egyes évtizedek új bajnokai hány fajta GS-t nyertek meg pályafutásuk során, minden GS címet figyelembe véve

Az egyes évtizedek új bajnokai hány fajta GS-t nyertek meg pályafutásuk során, a 29 korai francia verseny nélkül

Érdekes, hogy mennyi nagy bajnok volt, akiknek “csak” 3 féle cím elnyerése sikerült, csak hogy az utóbbi évtizedeket említsük: Connors, Wilander, Becker, Edberg, és Lendl, sőt még Samprasnak sem sikerült mindegyiket megnyerni, pedig 14 címet szerzett. Borg példája még szélsőségesebb, hiszen 11 címet nyert, de csak 2 félét. Max Decugis pedig 8 címet nyert, de mindet egy helyen (ez még abban a korszakban volt, amikor a francia versenyen csak franciák indulhattak).

Hogy a másik végletet is megemlítsem: a 3 féle címet nyertek közt 2 olyan is van (Arthur Ashe a ’60-as évekből, és Wawrinka napjainkból), akik összesen 3-at nyertek, és ebből sikerült 3 félét megcsinálni.

(Nem pont ide vág, pusztán érdekesség: A legalább 5-szörös GS bajnokok közül egyedül Lendl az, aki kevesebb döntőt nyert, mint veszített. Az elmúlt 40 évben rajta kívül egyedül Murray az a többszörös bajnokok közül, akinek negatív a mérlege (3-8). Még egy adalék: Az open érát megelőzően két ausztrál: Roy Emerson és Rod Laver tudott mind a 4 címből legalább 2-t nyerni, helyesebben Laver a címei egy részét már az open érában szerezte, de nagyobb részét korábban. Így csak Djokovic és Nadal azok, akik az open érában többször teljesítették ezt.)

8. Small slam-nek nevezzük azt, amikor valaki egy adott éven belül a 4 GS tornából hármat megnyer. Ez az Open Éra előtt 6 alkalommal fordult elő (2 klasszikus Grand Slam mellett), az Open Érában pedig 1 klasszikus Grand Slam mellett 10 Small Slam volt. 1 köthető Jimmy Connors nevéhez (1974), 1-et csinált Mats Wilander (1988), a többi 8-at a trió követte el: Federer (2004, 2006, 2007), Nadal (2010), Djokovic (2011, 2015, 2021, 2023). Érdekesség, hogy Federer 2 és Djokovic egyik Small Slamjének évében a 4. tornát Nadal nyerte, Federer mindhárom Small Slamjénél a 4-dik tornáján is a döntőig jutott.

9. Eddig 164 GS bajnok volt (a 29 korai francia verseny nélkül 153), a sorszámokból is látszik, hogy mennyire kortárs a nagy hármas: Federer a 152-dik (141), Nadal a 155-dik (144), Djokovic a 156-dik (145) bajnok a sorban. Nadalon és Djokovicon kívül csak Laver és Emerson az, akik egymást követték a sorban (101-102-dik, ill. 90-91-dik) a legalább 10 címet nyert bajnokok közül. Connors és Borg (115-116, ill. 104-105) említhető még, akik egymást követték, ők 8 ill. 11 címig jutottak. (Összehasonlításul: a nőknél a 10-nél több címet nyert bajnokok szinte mindig egy időben ketten domináltak, pl. Navratilovával egy időben Chris Evert majd Steffi Graf, vagy Billie Jean King-gel egy időben Margaret Court… Egyetlen kivétel Serena Williams, aki már éppen nem döntőzött Steffi Graf-fal).

10. A GS Címeket tekintve Djokovic, Nadal és Federer és Djokovics 24-22-20 címmel a Top 1-2-3 helyen áll. Döntők számát tekintve szintén ők az első 3: 37-30-31 döntővel jelenleg, ebből 23 olyan döntő volt, ami köztük zajlott. (Nadal 30 döntőjéből 18-ot Federer vagy Djoki ellen játszott, 8 vesztes döntőjéből 7 ellenük született! Djokovic pedig 37 döntőjéből 21-et összesen három ember ellen játszott, Nadal (9) és Federer (5) mellett Murray-vel is játszott 7-szer, 5-ször le is győzte. Murray 11 döntőjéből 10-szer Federer vagy Djoki volt az ellenfele, ezért is jutott “csak” 3 címig.) Minden idők 3 leggyakoribb párharca a férfi Grand Slam-ek történetében szintén köztük zajlott: Djoki-Nadal 18 meccs, Djoki-Federer 17 meccs, Federer-Nadal 14 meccs.

11. Mellesleg: még Olimpiát is többnyire ezek a játékosok nyertek az utóbbi időben: 2008 Nadal, 2012 és 2016 Murray, 2024 Djokovic (Federer egyénit nem nyert, csak párost… na kivel, hát Wavrinkával). Zverev az első fiatal mostanában, akinek sikerült elcsípni egy Olimpiát (2021).

12. A világranglistán 2007 és 2016 közt, tehát közel 10 éven át folyamatosan egyszerre a top10-ben voltak ők hárman, és ebből kb. 5 évig ők voltak az első 3 helyezett (lásd itt ). Sosem fordult még elő, hogy 13 év különbséggel ismétlődjön az első 2 helyezett: a Federer-Nadal 1-2. helyezés először 2005.07.25-én fordult elő, utoljára pedig 2018.06.24-én. (A Nadal-Federer sorrend is 10 év különbséggel ismétlődött: 2008.08.18-án volt először és 2018.10.08-án utoljára). Az első helyen történő ismétlés terén természetesen Federer, Djokovic és Nadal az 1. és 2.  (14 év 142 nap, 12 év 341 nap, illetve 11 év 168 nap különbséggel vezették a listát), Djokovic időközben átvette Federertől a “leghosszabb ideig” listavezető címet. Federer mellékesen minden idők legidősebb listavezetője is. Nyilvántartják azt is, kik vezették az év egészében a ranglistát. Ez 6 férfinak sikerült eddig (hatuknak összesen 13-szor), köztük Federernek 3-szor (ennél többször senkinek sem), Djokovicnak 2-szer, Nadalnak egyszer sem. A világranglista dominálásáról íme egy nagyon jó összefoglaló: 1, 2.

13. Még egy beszédes adat: a GS versenyeken elért győzelmi mutatók karrier során történő alakulása, amit a következő ábra mutat.

GS-ről GS-re hogyan alakult a játékosok győzelmi aránya.

(Néhány technikai jellegű megjegyzés: A jelenleg fellelhető statisztikákban mindenkinél csak karrierje végére jellemző mutatószám szerepel, ezek vannak összehasonlítva. Én ezt igazságtalannak érzem, hisz Pl. Federer vagy Connors rengeteget teniszezett a karrierje csúcsán túl is, Borg pedig a csúcson visszavonult (Federer kb. háromszor annyi GS-en indult, mint Borg). A fenti ábra szerintem sokkal szemléletesebben mutatja, hogy egy-egy játékos mennyire és milyen hosszan dominálta a mezőnyt. Viszont az Open éra előtti idők teniszezőit sajnos nem tudtam figyelembe venni, mert elég nagy kutatómunkát igényelne, hogy pontosan ki melyik versenyen hány mérközést játszott. Az Open érában ellenben néhány évtől eltekintve fix 7 meccset kellett játszani a bajnoki címhez, ez megkönnyíti az adatok összegzését. Volt két olyan játékos (Laver, Newcombe), akik az Open érában úgy nyertek 5 címet, hogy azt megelőzően már volt GS címük, őket azért hagytam figyelmen kívül, mert torzítaná a mutatót, ha fél karrierjüket venném figyelembe. Így végül is az ábra az Open érában legalább 6 címet nyert 12 teniszezőt mutatja.)

Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a top játékosok nagy része 45-55 körüli GS-en indul karrierje során. A két szélsőség: Borg, aki 27 GS után visszavonult, és Federer, aki 81 versenyen indult. A győzelmi arány mutatókban a néhány korai GS-ük alapján McEnroe és Willander volt a legjobb, de a 16. versenyétől egészen a visszavonulásáig Borg mutatói mindenki másénál jobbak voltak. A 28-dik versenytől egészen a 81-dikig totálisan dominálnak a nagy hármas görbéi, minél nagyobb a versenyszám, annál durvábban jelentkezik ez. Federer görbéje nagyon lassan ereszkedik már 2010 óta, Nadalé stagnál, Djokovic pedig a 65. tornájánál még felszálló ágban volt! Másik nagy általánosság, hogy aki legalább 6 GS-t nyert, az mind kivétel nélkül járt a 80% feletti zónában, jellemzően hosszú éveken át, néhányan gyakorlatilag végig. És itt látszik a különbség a kisebb kvalitású játékosokhoz képest. A következő ábra azt a 4 teniszezőt mutatja a nagy trió mellett, akik a 2010-es években rajtuk kívül egyáltalán nyerni tudtak GS-t. Murray 80% feletti értéke nem meglepő, hisz 11 GS döntője volt. De Wawrinka pl. sosem járt még 75% közelében sem, és így is nyert 3 GS címet. Mielőtt legyintenénk a 70%-os mutatókra, érdemes leszögezni, hogy a nagy trió jelenlegi 85-86%-os átlaga, ami láthatóan hosszabb időtávon is kiemeli öket, olyan teljesítménynek felel meg, mintha valaki folyamatosan csak a döntőben bukna el (7-ből 6 győzelem = 85,7%!). Elképesztő ezt az átlagot 15-20 éven át hozni. (Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a legnagyobb riválisok egymás elleni eredményeinek figyelmen kívül hagyásával hogyan alakulnának a mérlegek. A mostani nagy trió esetében pl. a vereségeik kb. harmadáért egymást okolhatják. Ha nem vesszük figyelembe a hármuk közti eredményeiket, akkor az átlagosan 86% körüli eredményük 90% közelébe kúszik.)

A nagy triót kicsit részletesebben is megnéztem, hogy alakultak a mutatóik koruk alapján illetve dátum szerint. Ebből az látszik, hogy Djokovic kezdetben gyengébb volt, mint két csúcson lévő riválisa, de most már ő a jobb, pályája végén valószínűleg az ő mutatói lesznek a legjobbak.

14. Zárásul lássuk, mennyire sok az eddig a trió által nyert 66 (24+22+20) cím az Open érában elnyert összesen 226 címhez képest. 2003 eleje óta 87 címet osztottak ki, a Nagy Hármason kívül mindenki mást egybevéve 21 címnél tartanak a többiek…

Minden oszlop 66 Grand Slam tornagyőzelmet jelöl

Néhány szubjektív megjegyzés: Muszáj megemlíteni Berdych és Tsonga nevét, akik elmondhatják magukról, hogy a 2003-2023 közti időszak 5 legeredményesebb játékosát egytől egyig megverték legalább egyszer GS tornán. Del Potrot pedig azért kell megemlíteni, mert 2021-ig ő volt az egyetlen, aki ötükön kívül GS döntőben le tudta győzni a “nagy 5-ös” valamelyikét (a teljesség kedvéért tisztázzuk, hogy a nagy 5-ös mindegyike legyőzte az összes többit legalább egyszer GS tornán). Van 3 ember, akik 2 döntőt is buktak a nagyok (konkrétan a trió) ellen: Anderson, Cilic, Söderling. Thiem 3-at  bukott, Medvedev 4-et,  Roddick is 4-et, utóbbi mindet Federer ellen. Az említett teniszezők többszörös bajnokok lehetnének, ha nem születik meg ez az 5 ember, Murray pedig a 2000-2020-as időszak legnagyobbja lehetett volna, ha nincs a nagy trió. (Érdekességként említem meg, hogy egyetlen olyan teniszező van, aki valaha egyazon tornán legyőzte a nagy hármas mindegyikét, konkrétan 2007-ben Madridban, sorban: Nadalt, Djokovicot és Federert. Ez a teniszező pedig nem más, mint David Nalbandian, akinek legjobb eredménye egy Wimbledon döntő volt 2002-ben, de 2003-2006 közt a másik három GS-en is elődöntőig jutott. Ezzel Nalbandian lett a 3. olyan játékos, aki ugyanazon a versenyen legyőzte az aktuális világranglista első három helyezettjét. Korábban ez Beckernek és Djokovicnak sikerült, előbbi 1994-ben Stockholmban nyert zsinórban Stich, Sampras és Ivanisevic ellen, utóbbi 2007-ben Kanadában sorrendben Roddickot, Nadalt és Federert verte. Egyazon GS tornán még senki sem győzte le a nagy triót, Nadalt és Federert is csak ketten: del Potro és Djokovic. Nadalt és Djokovicot csak Wawrinka, bár 2019-ben Wimbledonban Federer is 1 labdára volt ettől. A nagy trióból a Federer-Djokovic duót győzték le egy tornán legtöbbször, 6 alkalommal: Nadalnak ez 3-szor is sikerült, rajta kívül 1-1 alkalommal Szafinnak, Berdychnek és Wawrinkának)

Vannak-e még rekordok, amiket nem ez a trió tart? Egy lehetséges rekord lenne, hogy a 4 GS mellé megnyerjék az egyéni Olimpiai címet, ez közülük Nadalnak és Djokovicnak sikerült, korábban pedig Agassinak. Ja még egy rekord: Agassi, Nadal és Djokovic volt 3 évtizetben is volt ranglista-dobogós… Bár Djokovic csak 2011-ben lett először listavezető, de a dobogót még épp elcsípte 2009-ben, így neki ez teljesült. Federer 2020-ban még volt dobogós, de ha az évtizeted 2021-től számoljuk, akkor nála nem teljesül. És persze ott vannak a korai profi versenyekkel kombinált rekordok…