A Grand Slam egyéni győzteseket nézve az a legszembetűnőbb, hogy a férfi mezőnyben az elmúlt bő évtizedben elképesztő módon dominált a Federer+Nadal+Djokovic trió, mára közel kerültünk ahhoz, hogy ők legyenek minden idők három legeredményesebb egyéni játékosa. Nézzük mindezt konkrét számok formájában.

1. Először egy kis általános áttekintő a férfi egyéni Grand Slam-ekről. A legrégebbi verseny a wimbledoni (1877), de az amerikaiból rendeztek legtöbbet, mivel az az egyetlen verseny, ami sosem maradt még el. A wimbledoni a 2 háború miatt összesen 10-szer, a francia 11-szer, az ausztrál pedig 8-szor maradt el. A francia verseny ráadásul 1925 előtt nem volt nemzetközi, addig csak franciák indulhattak rajta. A következő diagramon azoknak a versenyzőknek a győzelmeit ábrázoltam kumulálva, akik legalább 5 férfi egyes GS címet nyertek. Ők 31-en együtt 264 versenyt nyertek meg az eddigi összes 492 GS-ből. (Megjegyzés: közülük 3-nak van olyan győzelme, ami a kezdeti csak franciáknak rendezett Roland Garroson született. Cochet és Borotra 1-1 győzelme illetve Decugisnak valamennyi győzelme ilyen.) Az ún. Open éra az 1968-as francia versenytől számítható, ez mai napig összesen 202 GS-t jelent.

A legalább 5 egyéni férfi Grand Slamet nyert teniszezők győzelmei

Nagyon jól látszik, hogy 2000 után csak 3 kiugró játékos volt eddig, de ők 100 év távlatában is nagyon kiemelkednek, ráadásul nagyjából egyszerre (pár év eltéréssel) értek el a csúcsra. 3 olyan év is volt (2008, 2012 és 2018), amikor mindhárman nyertek GS-t, a 10 év eltérés jól jelzi, milyen hosszan voltak meghatározó játékosok. A legbeszédesebb, hogy a 2005 Wimbledontól 2012 US Openig terjedő időszakban 30 versenyből 29-nél közülük került ki a győztes, és a 30-ból 14-szer mindkét döntőst ők adták. Ez a dominancia példátlan a tenisz történetében. 2004 elejétől mind a 4 nagy versenyen csak egyszer-egyszer fordult elő, hogy hármuk nélkül rendezték a döntőt: a Roland Garroson 2004-ben, Ausztráliában 2005-ben, US Openen 2014-ben, Wimbledonban 2016-ban, vagyis 2005-14 közt zsinórban 38 döntőn ott volt legalább egyikük.

2. A következő diagram elég jól mutatja, hogy a sok címet nyert játékosok milyen nagy százalékát nyerték az összes Grand Slam tornának. Volt több olyan időszak, amikor nem bukkantak fel korszakos játékosok, gondolom ez összefügg a versenyek rendezési elveivel. Amióta Open éra van, azóta nem volt olyan év, amiben nem nyert legalább 1 GS tornát valamelyik hosszabb távon meghatározó játékos. Annyira erős kicsúcsosodás pedig, mint 2006-8-ban, még sosem volt korábban (zsinórban 3 éven át mindent a meghatározó játékosok nyertek)

Az összes megrendezett GS-ből adott évben hányat nyert meg a nevezett 31 játékos

3. A legtöbb sokszoros győztes kb. 1 évtizedig dominál. A nagy hármas esetében 15-13-10 év telt el az első és utolsó győzelmek közt, de még mindegyikükben benne lehet egy-két győzelem, illetve Djokovicban akár még sok is. A rekorder ezen a téren Rosewall, aki 1953-ban és 1972-ben is nyert címet (19 év különbség), de utána e tekintetben Federer és Nadal következik. Ennél durvább, hogy az első címet követő utolsó duplázás a nagy triónál 14-12-8 évet követően következett be, rajtuk kívül csak Laver (9 év) és Connors (8 év) tudott legalább 8 évvel a kezdés után duplázni.

4. A trió dominanciáját jelzi, hogy 2004 elejétől 2018 nyaráig az 59-ből 49 GS-t ők nyertek, 6 olyan év volt, amikor rajtuk kívül más nem is nyert, és csak 2 olyan év volt, amikor csak 4-ből 2-t nyertek meg. Itt látható pár idevágó táblázat. Ezek szerint a 2000-es években Federer dominált (15-6-1 GS cím), 2010-es években Djokié volt a legtöbb cím (12-11-5), Nadal pedig mindkét évtizedben a 2. volt. Itt egy szerintem nagyon beszédes diagram az utóbbi évek GS címeiről, ebben Federer legelső, 2003-as címe nem szerepel.

A 4 Grand Slamet kik nyerték meg 2004-től kezdődően

Rajtuk kívül Wawrinkának és Murray-nek 3-3 cím jutott, 4 további játékosnak 1-1 cím.  Az alábbi diagram a győzteseken kívül a döntőbeli ellenfeleket is mutatja:

2004-től kezdve a GS döntősök listája

A színezett táblázaton vörös-narancs-rózsaszín a nagy trió színezése, Murray és Wawrinka pedig a zöld árnyalatait kapta. Jól látszik, hogy az Ausztrál Openen 9 éven át csak ez az 5 versenyző jutott fináléba, még érdekesebb, hogy 8 éven át mindig Nadal vagy Murray volt a 2., nyerni egyikük sem tudott ez alatt. 2006-tól az 5 nevesített versenyzőn kívül csak a US Opent tudta más megnyerni! Wimbledonban 2003-tól kezdve csak 4 versenyző tudott nyerni (8+4+2+2 leosztásban, Federer első győzelme ezen az ábrán sem látszik). A fentiek az alábbi ábrán diagram formájában is láthatóak:

GS győztesek és döntősök 2004-től

5. A fenti dominanciából következik, hogy ebben a korszakban nem is nagyon termelődtek ki új bajnokok. Ha azt nézzük, hogy melyik évtized mennyi új bajnokot termelt ki, akkor eddig a 2010-es évek kiugróan kevés bajnokkal áll. Szám szerint 3 emberrel: a nagy trión kívül a ’10-es években csak a már említett Murray, Wavrinka és Cilic tudott címet nyerni, más új bajnokot nem is avattak 2010 eleje óta, pedig az évtized 40 versenyéből már 35 döntőn túl vagyunk! Még 5 GS van az évtizedből, vajon hány új bajnok lesz?

Ezzel szorosan összefügg, hogy jelenleg (2018.07.16.) nincs 1988-nál fiatalabb férfi egyes GS győztes… A nagy trió születési évei: 1981, 1986, 1987. Murray és Wavrinka születése: 1987, 1985, és Del Potro és Cilic aki még aktív győztes, ők 1988-asok.

 

Tenisz GS 2

Az egyes évtizedekben 1 GS-re hány új bajnok jutott

A fenti diagram azt mutatja, hogy az 1870-es években mindegyik tornán más nyert (igaz abban az évtizedben összesen 3 tornát rendeztek). Az 1930-as és 50-es években volt a legtöbb új bajnok 15 ill. 16 jutott a 40 tornára. Viszont arányaiban a 40-es években több új bajnok termelődött ki, hiszen a háború miatt csak 23 torna volt, de 11 új bajnok. A ’80-as években 39 tornára 9 új bajnok jutott, a mostani évtized előtt ez volt a rekordszegény évtized.

6. További adalék, hogy a trió mindhárom tagja megnyerte valamennyi GS-t pályafutása során legalább egyszer (ezt hívják karrier Grand Slam-nek). Eddig ez 8 férfinak sikerült egyéniben. Közülük kettő a ’30-as években, kettő pedig a ’60-as években robbant be. Rajtuk kívül még Agassinak sikerült a bravúr a ’90-es években, majd a nagy triónak a 2000-es évektől napjainkig: Federer 2003-2009 közt szerezte meg az összes címet, Nadal 2005-2010 között, Djokovic pedig 2008-2016 között. A 4 fajta címhez egyébként legalább 6 bajnoki győzelem társul, Don Budge volt az, aki 1937-38-ban zsinórban nyert 6 címet, ez mai napig rekord. Utána nem is indult több versenyen:). Rajta kívül csak Rod Laver csinálta meg a klasszikus GS-t, ami egyazon évben minden cím megnyerését jelenti (Lavernek ez kétszer is sikerült: 1962-ben és 1969-ben). Az alábbi ábra azt mutatja, melyik bajnok hány címig jutott. Minden bajnokot abba az évtizedbe soroltam, amelyikben az első címét nyerte.

GS2

Az egyes évtizedek új bajnokai hány fajta GS-t nyertek meg pályafutásuk során

Érdekes, hogy mennyi nagy bajnok volt, akiknek “csak” 3 cím elnyerése sikerült, csak hogy az utóbbi évtizedeket említsük: Connors, Wilander, Becker, Edberg, és Lendl, sőt még Samprasnak sem sikerült mindegyiket megnyerni, pedig 14 címet szerzett. Borg példája még szélsőségesebb, hiszen 11 címet nyert, de csak 2 félét. Max Decugis pedig 8 címet nyert, de mindet egy helyen (ez még abban a körszakban volt, amikor a francia versenyen csak franciák indulhattak).

Hogy a másik végletet is megemlítsem: a 3 féle címet nyertek közt 2 olyan is van (Arthur Ashe a ’60-as évekből, és Wawrinka napjainkból), akik összesen 3-at nyertek, és ebből sikerült 3 félét megcsinálni.

(Nem pont ide vág, pusztán érdekesség: A legalább 5-szörös GS bajnokok közül egyedül Lendl az, aki kevesebb döntőt nyert, mint veszített. Az elmúlt 40 évben rajta kívül egyedül Murray az a többszörös bajnokok közül, akinek negatív a mérlege (3-8). Még egy adalék: Eddig csak két ausztrál: Roy Emerson és Rod Laver tudott mind a 4 címből legalább 2-t nyerni. A nagy trió mindegyikének van egy olyan címe, amit csak egyszer nyert meg… Az Open Érában így még senki sem nyert mindenből 2-t, hisz Laver a címei nagyobb részét még az Open Éra előtt nyerte, Emerson pedig mindet..)

7. Small slam-nek nevezzük azt, amikor valaki egy adott éven belül a 4 GS tornából hármat megnyer. Ez az Open Éra előtt 6 alkalommal fordult elő (2 klasszikus Grand Slam mellett), az Open Érában pedig 1 klasszikus Grand Slam mellett 8 Small Slam volt. 1 köthető Jimmy Connors nevéhez (1974), 1-et csinált Mats Wilander (1988), a többi 6-ot a trió követte el: Federer (2004, 2006, 2007), Nadal (2010), Djokovic (2011, 2015). Érdekesség, hogy Federer 2 és Djokovic egyik Small Slamjének évében a 4. tornát Nadal nyerte, Federer mindháromszor a döntőig jutott.

8. Eddig 160 GS bajnok volt, a sorszámokból is látszik, hogy mennyire kortárs a nagy hármas: Federer a 152-dik, Nadal a 155-dik, Djokovic a 156-dik bajnok a sorban. Nadalon és Djokovicon kívül csak Laver és Emerson az, akik egymást követték a sorban (101-102-dik) a legalább 10 címet nyert bajnokok közül. Connors és Borg (115-116) említhető még, akik egymást követték, ők 8 ill. 11 címig jutottak aztán. (Összehasonlításul: a nőknél a 10-nél több címet nyert bajnokok szinte mindig egy időben ketten domináltak, pl. Navratilovával egy időben Chris Evert majd Steffi Graf, vagy Billie Jean King-gel egy időben Margaret Court… Egyetlen kivétel Serena Williams, aki már éppen nem döntőzött Steffi Graf-fal).

9. A GS Címeket tekintve Federer, Nadal és Djokovics 20-17-13 címmel a Top 1, top 2 és top4 helyen áll. Döntők számát tekintve pedig ők az első 3: 30-24-22 döntővel jelenleg, ebből 20 olyan döntő volt, ami köztük zajlott. (Nadal 24 döntőjéből 16-ot Federer vagy Djoki ellen játszott, 7 vesztes döntőjéből 6 ellenük született! Djokovic pedig 22 döntőjéből 18-at összesen három ember ellen játszott, Nadal (7) és Federer (4) mellett Murray-vel is játszott 7-szer, 5-ször le is győzte. Murray 11 eddigi döntőjéből 10-szer Federer vagy Djoki volt az ellenfele, ezért is tart “csak” 3 címnél.). Minden idők 3 leggyakoribb párharca a férfi Grand Slam-ek történetében szintén köztük zajlott: Djoki-Federer 15 meccs, Djoki-Nadal 14 meccs, Federer-Nadal 12 meccs.

10. Mellesleg: még Olimpiát is csak ezek a játékosok nyertek az utóbbi időben: 2008 Nadal, 2012 és 2016 Murray (Federer egyénit nem nyert, csak párost… na kivel, hát Wavrinkával).

11. A világranglistán 2007 és 2016 közt, tehát közel 10 éven át folyamatosan egyszerre a top10-ben voltak ők hárman, és ebből kb. 5 évig ők voltak az első 3 helyezett (lásd itt ). Sosem fordult még elő, hogy 13 év különbséggel ismétlődjön az első 2 helyezett: a Federer-Nadal 1-2. helyezés először 2005.07.25-én fordult elő, utoljára pedig 2018.06.24-én. (A Nadal-Federer sorrend is közel 10 év különbséggel ismétlődött: 2008.08.18-án volt először és 2018 július 16-án még fennált). Egyébként 13 év különbséggel az első helyen sem ismételt senki (Megjegyzés: a nőknél Martina Hingis 20 év különbséggel volt egyéni illetve páros listavezető!). Hivatalosan egyébként azt tartják nyilván, hogy az első és utolsó listára kerülés közt mennyi a különbség, ezen a téren is Federer és Nadal az 1. és 2.  (14 év 136 nap, illetve 9 év 311 nap). Federer mellékesen minden idők legidősebb listavezetője is. Nyilvántartják azt is, kik vezették az év egészében a ranglistát. Ez 6 férfinak sikerült eddig (hatuknak összesen 12-szer), köztük Federernek 3-szor (ennél többször senkinek sem), Djokovicnak 1-szer, Nadalnak egyszer sem.

12. Zárásul lássuk, mennyire sok az eddig a trió által nyert 50 (20+17+13) cím az Open érában elnyert összesen 202 címhez képest.

Minden oszlop 50 Grand Slam tornagyőzelmet jelöl